Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


05. fejezet

A kutyaovi

 

Teltek múltak a napok, a hetek és én egyre csak nőttem és nőttem, na és persze okosodtam is. Már egészen jól értettem az embernyelvet és a nevemre is hallgattam. Az idegenektől és a nagyobb kutyusoktól azonban még tartottam. Egy kurta vakkantást sem mertem hallatni, ha megláttam egy nagyobb kutyát. Naphosszat csak a kapu közelében ücsörögtem és vártam, hogy hazaérjen legkedvesebb barátom, Viki az iskolából. Mégcsak az utca elején járt, amikor én már lázas ugatásba kezdtem.

Így volt ez ezen a délután is.

Amint hazajött magához ölelt és játszani hívott a teraszra, ahol az apuka a helyi újságokat olvasgatta, az anyuka pedig a tiszta ruhákat szedte le a szárítóról.

 – Hallgassátok csak!  – szólalt meg egyszercsak az apuka és olvasni kezdte: – „A Marcipán utcai kutyaovi, gazdi kíséretében kölyökkutyák jelentkezését várja 4-5 hónapos kortól.”  

 

Viki azonnal abbahagyta a játékot és érdeklődve kérdezte: – Mi az a kutyaovi? Olyan, mint a gyerekek óvodája? – és közben közelebb sétált, hogy megnézze a hirdetést.

 

– Hasonló, de azért nem teljesen olyan – válaszolt az apuka –  A kutyaoviba kutyusok járnak, akik ahogy a gyerekek is az óvodában, eleinte még nem ismerik egymást. Az óvodában aztán a játékok során megismerkednek egymással és barátságok szövődnek. A kutyaoviban azonban a gazdinak végig ott kell lennie, mert a feladatokat együtt kell elvégezniük.

 

– Milyen feladatokat?  Én is azt csinálom majd, amit Zoé? – nevetett és leült akár egy kutya.

 

– Nem, te nem csinálod azt – simogatta meg az arcát az apuka – Te adod majd neki a feladatot, hogy ő mit csináljon. Például azt mondod neki, hogy ÜL vagy FEKSZIK, és Zoé megcsinálja. Persze mindez nem fog azonnal sikerülni. Ehhez sok kitartás, türelem és legfőképp szeretet szükséges – magyarázta, majd rövid csend után így folytatta: – Zoé most 7 hónapos. Mit szólnátok hozzá, ha beíratnánk ebbe az oviba? 

 

– Szerintem jót tenne neki – válaszolt egyből az anyuka, majd mosolyogva hozzátette: – De mit szól vajon hozzá Zoé? 

 

Viki azonnal odafutott hozzám.

 

– Zoé! Szeretnél az óvodába járni? – kérdezte és felvett a kezébe.

 

Az orrommal megböktem a kezét. 

 

– Anya, Apa! Zoé szeretne az oviba járni! Jelezte nekem, és én mennék is vele! – kiáltotta lelkesen.

 

A szülők egymásra mosolyogtak. Az apuka bólintott.

 

– Akkor megyek és felhívom az ovit – mondta az anyuka. 

 

Az ovi vezetője ahogy később mesélte az anyuka, nagyon kedvesen meghívott bennünket a következő foglalkozásukra. Kérte, hogy az oltási könyvemet és néhány jutalomfalatot (virslit, vagy párizsi darabot) is vigyünk magunkkal. A család megbeszélte, hogy szombaton elvisznek oda. Vegyes érzésekkel vártam a napot.

– Vajon milyen lesz az ovi? 

 

A mappában található képek előnézete 05. fejezet képei