Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


07. fejezet

 Az ovis foglalkozás

Az udvaron játszottam, amikor láttam, hogy a gazdáim betették az autóba a kockás plédemet.

 

– Tudom hová megyünk! Az oviba! – hasított belém a felismerés.

 

Nagy örömmel ugrottam a hátsó ülésre.

 

Amikor odaértünk, észrevettem, hogy Lotti már itt van, de új kutyusokat is láttam. Alig vártam, hogy lecsatolják rólam a pórázt. Jókedvűen és érdeklődve lépkedtem közelebb hozzájuk. Lottival az orrunkat összeérintve köszöntöttük egymást és már játszottunk is.

 

Nagyon szeretek vele birkózni, mert olyan finom és puha bundája van. A legfinomabb a füle mögötti rész, általában azt igyekszem elkapni. Több ovis társam hangosan szurkolt nekünk. Hallottam, hogy még fogadást is kötöttek, hogy melyikünk fog nyerni.

 

A birkózásba egy fekete göndör bundás kutya is szeretett volna bekapcsolódni. Játékosan többször is belém harapott, hogy magára vonja a figyelmet. Amikor Lotti elfáradt, a birkózást egy ideig vele folytattam. Nagyon jó erőben éreztem magam, de egyre többen és többen jöttek és egy idő után elfáradtam. Persze azért ekkor sem adtam fel a küzdelmet.

 

Fekete göndör bundás kutyapajtásomra többen is ráugrottunk. Lotti elkapta az egyik lábam, hogy akadályozzon, de a harci kedvemen, ez semmit sem változtatott.

 

A fekete göndör bundás kutya azonban kimutatta a foga fehérjét nem bírta elviselni, hogy legyőzik, mert egyszercsak elkezdett élesen harapdálni és ez már fájt.

 

Nem telt bele sok idő és mindenki abbahagyta vele a birkózást. Páran a fűben heverésztünk, amikor odakiáltott nekünk egy arra futó hosszúszőrű kiskutya:

 

– Gyertek fogócskázni a nagy terebélyes fához.

 

Mire odaértünk már megbeszélték, hogy ki lesz a fogó. Egy zsemleszínű labrador kutyusra esett a választás, aki azonban mikor megkezdődött volna a játék, meglátta, hogy a medencében nincs senki és már nem akart fogócskázni. Helyette inkább a medencéhez futott és élvezettel belefeküdt.

 

Az új fogót beszéltük épp, amikor az óvó bácsi belefújt a sípjába.

 

– A játékidőnek vége! Most feladatokat fogunk megoldani! – mondta. Megfogta a nyakörvem és a gazdámhoz fordult. 

 

– Viki, menj légyszíves távolabb tőlünk. Ott aztán állj meg és jó hangosan hívd magadhoz Zoét. 

 

- Mi történik? Miért megy el a gazdám? Csak nem akar itt hagyni? -  kavarogtak bennem a gondolatok és le sem vettem a szemem távolodó alakjáról. 

 

– Zoé, Gyere! – kiáltott egyszercsak.

 

Az óvó bácsi elengedett, és én villámgyorsan futni kezdtem felé.

 

Ám hirtelen valami finom illatot éreztem a levegőben. Azonnal megtorpantam és rögvest szaglászni kezdtem utána. Szimatomnak köszönhetően hamar rábukkantam, megettem és már rohantam is vissza a többiekhez. Az óvó bácsi ismét megfogta a nyakörvemet és újból játszottuk a játékot.

 

Ekkor rájöttem, hogy ha szófogadóan odafutok a gazdámhoz finom nyalánkságot kapok, így hát fülhegyezve vártam, hogy hívjon és már rohantam is a jól megérdemelt jutalomért. 

 

– Hogy ez milyen jó játék!  – gondoltam magamban, ám ekkor az óvó bácsi ismét a sípjába fújt és azt mondta:

 

 – Levehetitek a kutyusokról a pórázt. Ismét játékidő van! 

 

A gazdik így is tettek. Nekem sem kellett több, már rohantam is kergetni a barátnőmet, Lottit. Játékunkat azonban a fekete göndör bundás kutya megzavarta. Vicsorogva jött felém és így szólt :

 

– Én vagyok a fogó, nem te. Na, mi lesz, fussál! – azzal egy éleset csípett az oldalamba.

 

A fájdalomtól és az erőszakos viselkedésétől nagyon megijedtem. Hogy ezt értésére adjam mozdulatlanul lefeküdtem a földre, mint egy szobor. 

 

– Nem játszunk veled – kiáltotta neki Lotti és továbbsétált.

 

A fekete göndör bundás kutya fölém hajolt és alaposan megszagolt. Kicsit várt, de mivel továbbra sem mozdultam, egykedvűen elment, és keresett magának más játszótársat.  

 

Felkeltem és átsétáltam a játszóterünk másik sarkába, ahol még jó melegen sütött a napocska. Lefeküdtem a fűbe és onnan figyeltem, mi történik, és hogy más kutyapajtásom mit játszik.

 

– A foglalkozásnak vége! – jelentette ki az óvó bácsi és kétszer belefújt a sípjába.

 

Készülődés közben még hallottam, hogy a gazdáim azt mondták, hogy jövő héten újra eljövünk.

 

Ennek a hírnek igazán örültem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete 07. fejezet képei