Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


08. fejezet

Új barát az oviban

 

Ezen a napon egy új, fehér pöttyös nyakörvvel és pórázzal érkeztem az oviba, amit tegnap kaptam a családomtól. Az óvó bácsi és mások is rögtön észrevették és megdicsérték.  

Elégedetten és büszkén néztem körbe, de néhány pillanat múlva szomorúan vettem észre, hogy Lotti barátnőm nincs itt. Hallottam, amikor mondták, hogy nem is fog ma jönni.

– De akkor kivel fogok játszani? – töprengtem.

Tanácstalanul néztem körbe, majd egy közelembe lévő, korábban még nem látott szürke színű kutyushoz fordultam.

– Szia! Van kedved fogócskázni velem? – kérdeztem tőle barátságosan.

– Nincs – vágta rá azonnal és továbbsétált.

Ismét körbenéztem. A többiek épp kergetőztek. Mindig azt kergették, akinél egy labda volt és amikor utolérték megpróbálták elvenni tőle azt. Egy bozót mellett állva néztem a játékukat, amikor a labda egyszercsak begurult a bozótba. Villámgyorsan kiszedtem onnan és odagurítottam a közeledő németjuhász kutyának.

 - Akarsz játszani? - kérdezte gyorsan.

- Inkább csak nézem - mondtam de jól esett, hogy megkérdezte. A németjuhász kutya villámgyorsan felkapta a labdát és elszaladt. Csaholva követte őt a többi kutya.

Ekkor észrevettem, hogy a bejárati kapunál egy fekete-fehér foltos kutya várakozik a gazdájával. A kutyus érdeklődve nézelődött, majd amikor levették róla a pórázt, lassan elindult.

– Korábban még nem láttam itt, biztos új az oviban – gondoltam és folytattam a szimatolást a földön.

Egy jól rágható fadarabot kerestem, hogy legyen mivel játszanom. Amikor azonban felnéztem a fekete-fehér kutyus mellettem állt.

– Szia Zoé, Csili vagyok –  mondta. – Van kedved játszani velem? 

– Szia! Hát persze – válaszoltam – De honnan tudod, hogy hívnak? – kérdeztem meglepetten.

– Megkérdeztem az óvó bácsit – felelte könnyedén és a fogával finoman belecsípett az oldalamba. Így kezdődött a közös játékunk. Hamar megállapítottam, hogy vele is jókat lehet birkózni. Kergetni azonban nehezebb volt, mint Lottit, mert szélsebesen futott. Nekem viszont kellett egy kis idő, míg felgyorsultam, de utána már én is gyors voltam.

Játék után a napon pihentünk és nézelődtünk, amikor Csili az orrával a terebélyes lombú fa felé bökött, ami alatt több kutya is hűsölt.

– Ismered azt a nagy vörös bundás kutyát? – kérdezte.

– Igen, ő is kölyökkutya, mint mi. Csak nagyobb testű – mondtam, majd kicsit halkabban, hozzátettem: – Tudod, többen tartunk tőle, mert amikor fogócskázunk, mindig ugatva kergeti a kisebbeket. Futásban és fogóban még senki sem tudta legyőzni.

Csili figyelmesen hallgatott, majd egyszercsak felkelt és azt mondta: – Majd én legyőzőm! 

Ezt olyan határozottan és hangosan mondta, hogy a vörös bundás kutya is meghallotta. Szemét mereven Csilin tartva felkelt a földről és lassan odasétált hozzánk.

–  Fogócskázunk? – kérdezte mélyen a barátnőm szemébe nézve.

– Persze – válaszolta Csili könnyedén és már ott sem volt. A nagy vörös bundás kutya azonnal utánaeredt.

Izgatottan figyeltem, hogy mi történik. Csili barátnőm futott és futott. Amikor a nagy vörös bundás kutya már-már utolérte, Csili hirtelen irányt váltott, amit aztán többször is megismételt. Időnként átugrott egy másik kutyán és csak futott és futott.

A nagy vörös bundás kutya jó darabig kitartóan követte, de egy idő után lógó nyelvvel lerogyott a földre.

– Jól van, győztél! – mondta megadóan.

Barátnőm elégedetten csaholt egyet és ledőlt mellé.

Ettől kezdve a nagy vörös bundás kutya viselkedése egészen megváltozott. Barátságos és kedves lett mindenkivel szemben.

Csili roppant kedves volt, aznap végig velem játszott és a foglalkozás végén egész a kijáratig kísért.

Nagyon boldog voltam, mert már két nagyon jó barátom is lett az oviban!

 

 

 

A mappában található képek előnézete 08. fejezet képei